Samphire - sziksófű

 Te eszel olyat? 

A sziksófű, szerintem zsúrlóféle, egy érdekes növény.

Boltban még nem láttam, na de tegnap! Utánaolvastam, és látom, hogy évszázadok óta használják ételek fűszerezésére és gyógyászati célokra egyaránt. A növény levelei és szárai ehetőek és meglepően sós ízvilágot kölcsönöznek a készülő ételeknek. A sziksófű egy természetes lehetőség a sós ízvilág elérésére azoknak, akik szeretnék csökkenteni a sófogyasztásukat. És lehetőség a hobbiszakácsoknak arra, hogy kiéljék a kreativitásukat.

Természetesen akciós volt - gondolom senki sem veszi tonnaszámra...

Itthon megkóstoltuk. Nekem ízlett. A többiek fintorogtak. Én a szendvicsemhez (nyersen) ettem egy marékkal, és kellemes élmény volt. Kicsit sós, kicsit tengerízű, roppanós.

Reggel úgy döntöttem, hogy a szokásos rántottámba is teszek. 

Paprika, hagyma, bébikukorica, spárga, sziksófű és jófajta füstölt szalonna + 2 tojás.

A feldarabolt zöldség kicsit sok lett, úgyhogy a felét elraktam ebédre, és a tegnap előkészített sült padlizsán-gomba társa lett, némi maradék "Hungarian meatball it name 'fasírt' special edition 'square ball'"*

*Pynky angol humorát láthatjátok: "magyar húsgolyó, aminek a neve fasírt, és speciális, szögletes golyó" -- bocs, hogy gyatra, de próbálkozom :))))

Töltött káposzta, megint másképp

Nagyon régen volt egy paleo töltött káposzta receptem, amit meg is osztottam. Azóta is mindig mással helyettesítettem a rizst, általában hajdinával cseréltem ki.

ez az abálás (aztán lefedtem)

És.

Változtak a viszonyok, elköltöztem Skóciába. Itt nincs savanyú káposzta. (Igen, tudom, hogy van az üveges német, amit a lengyel részlegen lehet kapni, de annak más az íze, mert nem tejsavas erjesztéssel készül. Ez engem nem zavar, de nem használom töltött káposztához.)

Viszont a magyarok mindenből is tudnak főzni, gyerekkoromban édeskáposztából is ettem töltött káposztát, meg toros káposztát is, szóval gondoltam kipróbálom.

Arra emlékeztem, hogy kell csinálni valamit a káposztával, és mivel az internet a barátom, megnéztem :) És persze, amikor megnéztem, eszembe jutott, hogy sós vízben abálni kell (forrásban lévő vízben főzni kb. 10-15 percet). Milyen nagyszerű, hogy visszajönnek a régi emlékek :)

Egy közepes fej káposztám volt, azt előfőztem. Leszedtem róla pár levelet, hogy megtöltsem. De mivel én a csupasz gombócot jobban szeretem, a nagy része olyan lett. Meg azért is, mert nem akartak szépen lejönni a levelek és nem volt türelmem fejtegetni "órákig" :)))

lecsöpögtettem, hagytam hűlni

A töltelék alapja már készen volt, a Házhozkolbász* kolbászhús-keveréke. Ehhez tettem még aprított hagymát és fokhagymát, sót, borsot, köményt, 1 tojást, és 1,5 csésze nyers (mosott) quinoát.

Aztán a káposztát összevágtam, és a nagy lábas aljára kerül, arra a töltelékek, majd megint káposzta. Sóztam, borsoztam, pirospaprikát szórtam a tetejére, felöntöttem annyi vízzel amennyi ellepte, és hagytam főni 2-3 órát. Én az elején felforralom (nagy lángon rotyog), utána pedig nagyon kicsire leveszem, hogy épphogy főjön.)

egy adag ebéd

a csupaszok egyike

A végén kb. 20 töltelék lett, amit 4 részre adagolva tettem a hűtőbe, egész heti ebédem lesz :)))

---

Házhoz kolbász: a Skóciában élőknek ajánlom szeretettel Attila (a "magyar hentes") áruit, mert nagyon ízletesek és minőségi alapanyagból készülnek. Korrekt áron, tervezhető kiszállítással.

Kimchi

Először csináltam kimchit. Régóta szeretem. Először Judittól hallottam róla sok-sok évvel ezelőtt, és mindig kiváncsi voltam rá milyen lehet. Aztán lett egy kimchi-spanom (Réka ;) ), aki amikor készített, mindig hozzott nekünk - a láthatatlan baráti körbe :D

Azóta tudom, hogy szeretem a kimchit. De mindig volt kétségem, lévén hogy nálunk csak én szeretem, és én sem annyira, hogy végtelen mennyiséget megegyek belőle. Ugye tudjuk, hogy a csípős melegít, plusz fertőtlenít, szóval jó az. De nem mindegy mennyire orr- és könnyfolyós... Nálam van ennek határa :)))

De annyira ki akartam próbálni, hogy minden követ megmozgattam a hozzávalókért. Így is volt, ami nem az vagy nem olyan volt, mint a receptben, amit a youtube-on találtam, de ezen elegánsan túltettem magam. 

És persze a recept egy éktelen nagy dunsztos üvegre volt méretezve, át kellett számolni, és még nem is SI mértékegységben számolt a nő... Nem baj, kiszámoltam :)

A hozzávalók

Végül 2 kínai kelből készült (mert a saját üvegemet vettem mértéknek).

Először elkészítettem a pasztához az alapot. Nem volt rizslisztem, szóval a Rékától tanult módon rizst daráltam, és azt főztem fel. Egy marék (3/4 ek) rizsdara, 3/4 ek cukor, 2 dl vízben felforralva, majd megvártam amíg kihűlt. Érdemes ott lenni és kevergetni, hogy 1. ne fusson ki :D 2. ne égjen le :D

Közben a videóból kilesett módon szétvágtam a kínai kelt, megmostam, besóztam és félretettem. Kb. 2 órát állt a sóban, és autentikusan fél óránként megforgattam és meglocsoltam az eresztett lével.

Ezeket a hozzávalókat gyufára vágtam a pasztához: fél-fél csésze répa, retek, mogyoró, zöldhagyma.

 Ledaráltam az aprítóban 1/2 csésze fokhagymát  (de amúgy nehézkes nekem a "csészézés", szóval 5-6 gerezd volt), egy kis fej vöröshagymát, fél kisujjnyi gyömbért, és a kihűlt rizslisztes alapléhez kevertem. Hozzáöntöttem még 1/3 csésze halszószt és 1/3 csésze csilipelyhet. (A nő két csészével adott hozzá...)

Közben a kínai kel szépen "megszottyosodott". Amikor letelt a 2 óra, többször átmostam, és mivel nekem kicsi üvegem van, szét is daraboltam. Megkenegettem a leveleket, és üvegbe tettem. Erről nem készült kép, mert nem volt othhon senki és nem akartam ősszenyúlnyázni a telefonomat :)))

Végül egy nagy üveg és egy nutellásüvegnyi lett.

3-4 nap után kezdett szépen levet engedni és forrni. Akkor szedtem ki kóstolót Arinak, és én is megkóstoltam. Hát... Marta a számat rendesen, és íze is volt, bár nekem kicsit sótlan. Összességében azt gondolom, hogy egyszer érdemes volt kipróbálni, de nem fogok rendszeresen készíteni, és ha valaki körülöttem csinál, felesben szívesen besegítek. ( = több macera, mint amennyire ízlik)

A vlogger nő viszont továbbra is a kedvencem, mert nagyon autentikus, és ráadásul jól értem az angolját. De lehet alá aláírást választani, szóval akkor is pillants rá, ha nem szoktad érteni az angolt.

Frissítés: 

December 16-án tettem el a kimchit, folyamatosan kóstolgattam, nekem nem volt az igazi (nem volt olyan íze, mint Rékáénak :D ). Amit kóstolóba vittem, arról jó visszajelzés jött. De én nem voltam elégedett. Aztán telt-múlt az idő, és január 6-án újra megkóstoltam.

Már ahogy kivettem, akkor láttam, hogy kezd Rékáéhoz hasonlítani az állaga, és ahogy megkóstoltam, az íze is! Érezhetően sósabb lett, intenzívebb lett a "tejsavas íz". Betettem a hűtőbe, és azóta kis adagokban örömmel eszegetem.

Az nekem ebből a tanulság, hogy ami Magyarországon 5 nap egy fermentumnak, az itt 2 hét (sima káposzta, répa, cékla, ...), a kimchi pedig 3 hét érés után kezd "igazi" lenni.

Mellékelek róla pár képet, hogy milyen, amikor szerintem már elég érett:

 

 

Ami felesleges bullshit...

Persze ez magánvélemény, légyszi senki se sértődjön meg. (Eleve lehetetlen, na mindegy...)

2019. január 1. - egy régi fotó

Egyik kedvenc elfoglaltságom, hogy Reels videókat nézek (rövid videók a Fb-on). Sok téma érdekes nekem, ezek közül az egyik a főzés, kaja, evés. Rengeteg kreatív, ötletes, egyszerűsítő ötletet kaptam már.

Rám is fér az inspirálás, hiszen 30 éve főzök, 20 éve egész családra, majdnem minden nap... Márpedig ez könnyen válhat kiüresítővé, energiarablóvá és kötelességgé, ha nem figyelünk oda. (Metálhigiénia, asszonyok ;) ) Aki olvassa a blogomat, már tudja: én mindent meg tudok főzni, két dolgot kivéve - szóval elég gyakorlott és kreatív vagyok. Ja, és még egy infó rólam: én már akkor tanulmányoztam a reform értkezést, amikor te még meg se születtél, mert gyerekkori hobbim volt ;) (Az olvasóim korát csak tippelem a statisztikából és a visszajelzésekből :D De ha konkrét évszám kell, akkor 1988.)

Na, szóval, ami 30 éve zavar: a "MINEK?" problematikája. Ami ugye nemcsak a főzésben, hanem az életben általában is foglalkoztat. "Miért csinálnak az emberek 'olyan mintha' dolgokat?" 

(Ha valami nem az ami, akkor nem az. Minek úgy csinálni, mintha az lenne? Korrektebb, őszintébb mindenki felé, az azt mondjuk, AMI VAN. - Tudom. Nem az a blog. Oké.)

Van amikor ez csak szimplán felesleges (pl. vega "kolbász"), de van mikor kifejezetten hülyeség... Mondom a példát, ami ihletett. (Belinkelni nem fogom, mert egyrészt tisztelem az elkészítésébe belefektetett energiát, a másik ember ötletét, a minőségi videó elkészítését. Másrészt, mert nem osztok meg olyat, aminek a tartalmával nem értek egyet.) Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom leírni: attól, hogy nekem nem tetszik, abszolút van létjogosultsága. Nem gondolom, hogy a készítő hülye, béna, nyomi satöbbi. Én abban hiszek, hogy mindenki azt csinál amit akar, amíg másokat nem bánt vele.  

Vissza a videóhoz, ahol "házi mozzarella" készül tej-vaj-kukoricakeményítő-mozzarella összefőzésével. 

Adva vannak a bolti hozzávalók, ő főzi össze, de amúgy mitől jobb, mint a bolti? (Minek csinálja?)

Keresem a magyarázatot a szükségletekkel zárójelben.

Ha bio lenne (egészség) - de nem az. Ha tejmentes lenne (egészség - allergia miatt) - de nem az. Ha vega lenne (meggyőződés, egészség) - de nem az. Ha spórolna - de nem, ezt levezetem lentebb. Több ötletem nincs.

Ilyesmi sajt amit csinál, kb. 2 font itt a drágábbik kisboltban. (200 g 2 font, szóval nem tétel.)

Ha külön szedem össze a tejet, vajat, sajtot amit belerak, az van vagy 4 font.

Nem számolva a főzésre fordított áramot meg a saját energiáját.

Plusz van benne kukorica keményítő, amitől számomra már nem fogyasztható ugyanúgy mint ha sajt volna, hiszen tele lesz keményítővel vagyis szénhidráttal (én pedig cukorbeteg vagyok, ergo figyelnem kell a CH bevitelre, nem ehetek nyugodtan egy ilyen "hekksajtot"). De szerintem másnak sem mindegy, hogy eszik-e rejtett-plusz szénhidrátot, hiszen a populáció nagy része valamilyen mértékben elhízott.

És van még egy rossz-érzetem ezzel kapcsolatban, ami persze rólam szól. A háziasszonyoktól való irreális elvárásokról, a láthatatlan munka megbecsületlenségéről. Sok családnál látok olyat, hogy valaki csak azért "csinál valamit", hogy csinálja, különben megszólnák. Miközben kikapcsolódásra, pihenésre, feltöltődésre volna szüksége. Nem arra, hogy az elvárások mentén még egy sütit, még egy kenyeret, még egy falra festett ördögöt cuki festményt készítsen. Ja, bocs, ez nem az a blog... Oké, akkor ezt a bekezdést félbehagyom :)))

Szóval nekem ez a videó pont egy tök felesleges, drága, értelmetlen "háziaskodás". Vagyis erőforrás pazarlás...

Olyan jó lenne, ha mindenki csak azt csinálná, ami szívből jön. De persze előtte fel kéne ismerni, hogy mi NEM onnan jön... Ez a legelső lépcső. Lenne. ("Nemazablog, Pynky!!")

Gondolkodtam, mit tegyek ide illusztrációnak vagy színesítőnek. Egy 2018-as bejegyzésem a kreatív főzésről, amikor leírtam egy "fejbenjátékomat" arról, hogyan csinálom én, ha van energiám hozzá: "Játszani is engedd"*

*József Attila, Levegőt, 1935.

"Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,

jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"

Gluténmentes májgombóc

Hát, ahogy leírom, tudom hogy nem is volt gluténmentes, mert bóti májkrémből volt... Ha neked gm kell, csinálhatod sima főtt csirkemájjal is (ugyanannyi mennyiség, mintha májkrémmel dolgoznál, kb. egy marék, amit összeabriktolsz, és én tennék hozzá kicsi zsiradékot is.)

szóval akkor ez a LehetettVolnaGluténmentes májgombóc

Maradék májkrém, 1 tojás, annyi zöldbanánliszt, amennyit felvesz (de bármilyen gm liszt lehet, mindegyik jó, csak figyelj, mert különböző mennyiségű liszt kell hozzá), só, bors.

Kicsit hagyni kell dagadni, 5-10 percig. Aztán levesben vagy sós vízben kifőzni. Én úgy tanultam, hogy logobó vízbe téve akkor van kész, amikor feljön a víz tetejére... De ezt jó, ha nem hiszed el, hanem valamikor a fővés közepén átfordítod. 

Nekem nem mindig van kedvem ezzel pepecselni, de néha megkívánom, és olyankor rájövök, hogy nem is olyan nagy macera... És mindig visszahozza a gyerekkoromat, a nagymamám leveseit. 

Egy krém második élete - tésztaszósz

Előzmény a májkrém és cukkínikrém bejegyzés itt.

Nyáron sok anyagot gyűjtöttem a bogbejegyzésekhez. 

Amikor az Anita-recepten alapuló cukkínikrém (amit kibővítettem paradicsommal, amitől kicsit nedvesebb lett mint kellett volna, Anita mondta is, hogy "na, kísérleteztél" :D ) már pár napos volt, mert sok lett, akkor gondoltam, hogy tenni kell vele valamit mielőtt megromlik.

Tésztaszószra gondoltam, de azt akartam, hogy tartalmasabb legyen a tészta, legyen benne "darabos", harapható alkotórész.

Ezért hagymát, paradicsomot és paprikát pirítottam, majd amikor megpuhult, rátettem a cukkínikrémet.

Kicsit forraltam, fűszereztem (chilli, só, kömény), majd a rizstésztára borítva összeforgattam.

250g tészta volt, három napig ettem.

Köszönöm, Anita, a közös értékrendet, amit a konzultálásból és az élménybeszámolóból éltem meg :)

Kencék, krémek - zöldség és májkrém

#gluténmentes #paleo #májkrém #zöldségkrém #kence 

Szeretem valamivel megkenni a kenyerem. Szeretek kísérletezni, ételekkel is, evés közben is.

Azért nem eszem Nutellát uborkával, de pesztós-kolbászos-kockasajtos rostkenyeret simán.

lilahagymás rostkenyér Szabina pizzakrémjével

Pesto receptet már sokszor osztottam meg itt, ha érdekel, keress rá a címkék között.

Májkrémet régebben már többször csináltam, mert nálunk mindenki szereti - ezért érdemes. És azt is szeretem, ha tudom mi van benne. (De amúgy mi az a család vagyunk, akik a bóti májrémet is szeretik.)

A májkrémhez csak egy sima lecsós pirított májat készítettem (kb. 20 dkg csirkemáj, 2-3 paradicsom, 1 paprika, só, kömény, bors), amit ledaráltam az aprítóban. (Mondtam már, hogy imádom, hogy itt dupla késes aprítóm van? :D )

Gyorsan készen lett, és erre járó barátaim meg is dicsérték ;)

házi májkrém, házi paradicsom és Tchibo kávé ;)

Anita cukkínikrémjét tavasszal kóstoltam, amikor a közös talira hozta. Azóta sem csináltam, de motoszkált a fejemben - mint a nyári cukkini-felhasználás egyik módja.

Idelátogató és vendéglátó barátaim kertjéből több cukkínit kaptam, és már kezdett sürgető lenni a felhasználásuk. Ekkor jutott eszembe Anita receptje. Ő vega, ezért olívaolajjal készíti.

Én a tegnap kisütött császárszalonna zsírjának egy részén megpirítottam-pároltam egy fej hagymát és egy kimagozott és kockára vágott cukkínit, és 4-5 kicsi paradicsomot. (Só, kömény, bors.)

Amikor kész lett, kicsit hagytam hűlni (én rendszeres önforrázó vagyok, szóval bekapcsolt az önvédelem szükségletem). Ezután szedtem egy maréknyi bazsalikomot, és a cukkínivel együtt az aprítóval krémesítettem. 

Köszönöm a hozzávalókat, az ötleteket, az együttlét lehetőségét, az egymás életéhez való hozzájárulást és a közös értékrendet a barátaimnak.

(Anita, Melus, Szabina, Dorka, Kati és szegényÁdám ;) )

Gluténmentes harcsástészta

 #gluténmentes #hal #harcsa #hal #nemhús #szeretemahashtageket

Amíg itt vagyok, abból főzök, ami van. Eléggé megterveztem-kiszámítottam, hogy falusi magányomban legyen ételem, és szerencsére hozzám látogató barátaim segítenek abban is, hogy ami kifogy azt pótolva legyen.

Egyik "talált kincs" a múltkori boltlátogatáskor az akciózott harcsafilé volt. Felét megsütöttem korábban, a másik felet pedig felkockázva mélyhűtöttem - biztos ami biztos alapon.

A jó szaftos halas tészta az egyik kedvenc kajám, főleg, ha "csak áztatós" rizstésztával készítem.

A 25 dkg halhoz egy 25 dkg-os tésztát forráztam le, és kb. ugyanennyi cukkinit kockáztam fel. Alá olvasztottam kockázott bacont, amin megpároltam egy fej kockázott hagymát. (Minden IS kocka volt :D ) A fűszerezés a szokásos "spontán" volt, szerintem só, kömény, fokhagyma, bors.

Ezt a mennyiséget 2,5 étkezésre fogyasztottam el.

Főzelék vagy dál?

15-16 éves korom óta érdekel a reform táplálkozás, 19 éves korom óta főzök magamra, 27 éves korom óta vagyok háziasszony. (Most 47 ;) )

Sokmindent összeolvastam, sok másort megnéztem, sok könyvet vásároltam a '90-es évektől kezdve ezzel kapcsolatosan, és persze meglett a saját tanulságom, a saját ízvilágom, a saját konyhám, a saját szabadságom a főzésben. Ezért csodálkozom mindig, amikor "kijelentődnek" dolgok. Pl. "sehol máshol a világon nincs főzelék". Az a számomra külön vicces, hogy ezt pozitívumként ("hungarikum") és negatívumként is el lehet sütni ("gusztustalan, senki más nem eszik ilyet").

Nekem sose volt semmi bajom a főzelékkel. A tökfőzelék egyenesen a kedvenc kajám. Nálunk a tök, zöldbab, zöldborsó, krumpli (kevésbé) és (sokak ámulatára gyerekeim kérésére) a mexikói főzelék is része a repertoárnak. Ritkán, de a sárgaborsó is képbe kerül. Nem szoktam viszont szinte soha lencse és fejtett bab/szárazbab főzeléket készíteni.

Habarni vagy rántani szoktam, egészséges zsíradékkal és pár kanál gluténmentes liszttel. Szerintem ez sem ördögtől való és nem íztelen, nem nyúlós, nem rántásízű.*

Amikor már lehetett kapni Magyarországon vöröslencsét, akkor arra is rákaptunk, párolt-rottyantott ( :D :D ) verzióban. 

Amikor ideköltöztünk Skóciába (2021. dec.) és láttam, mennyi zöldség van itt és milyen megfizethető áron, elképedtem és úgy döntöttem, hogy igenis minden nap annyi zöldséget eszünk, amennyit csak tudunk.

Azóta tényleg minden étkezéshez van valamilyen formában: a reggelihez sült hagyma, párolt pak choi, sült paprika; az ebédhez főtt-sült-párolt-velesült valami, a vacsorához pedig nyers retek, uborka, paradicsom, hagyma, zöldhagyma, póré. Na és persze a saját készítésű fermentált dolgok bármikor bármihez (répa, hagyma, káposzta, retek, swede).

Rászoktam a dahlra [dál] is, ami _nekem_ egy "sok zöldség szaftosra összefőzve, megnyomva fűszerekkel" étel. Eredetileg a dahlban van hüvelyes, nálam vagy van, vagy nincs, szóval (természetesen) megint _túl szabadon értelmezem_ ;) 

Tényleg bármit össze szoktam főzni, az alapja általában vöröslencse, sárgaborsó vagy krumpli (vagy ezek keveréke), de volt már rizs és quinoa is. Szóval nekem tényleg mindegy mi, az a lényeg, hogy legyen benne szénhidrát és zöldség is. 

Legyen egyszerű, ne kelljen hozzá 5 lábas meg 3 bödön. Ha egy edényben megfőzhetem, az a királyság! Nem lusta vagyok, hanem vigyázok az erőforrásaimra. És azt gondolom, amit gyerekkoromban sokszor hallottam: "egy helyre megy, nem kell puccoskodni" :D :D :D 

Én a fűszerekkel is barátságban vagyok, jöhet minden - csak az étel legyen finom. Nemcsak ehető, FINOM!  Az én dahlomba általában kömény, curry, gyömbér, chilli, fokhagyma kerül, sokszor zsíradékon előpirítva.

Nincs sűrítve semmivel, annyi vizet teszek mindig hozzá, hogy kellemesen szaftos maradjon: ne is akadjon a torkunkon, de vizes se legyen. Van amikor a víz egy részét kókusztejszínnel váltom ki. Ez egy odafigyelős, viszonylag lassabban-főzős dolog, de kb. fél óra alatt kész van. (Gyakran hagyom "dagadni", ezért energiagazdálkodás szempontjából is hasznos ;) **)

Ez amit most főztem, vöröslencse alapban karfiol és bébikukorica (felkarikázva). Köménnyel, gyömbérrel és sóval fűszereztem. 

A mostani receptje: 

Valamennyi vöröslencsét, szerintem kb. 1,5 bögrényit feltettem a fűszerezett vízbe főni, kb. 2x-es vízzel, viszonylag lassú tűzön, fedő alatt. (A lassú tűz nekem 9-ből 4-es.) Amikor láttam, hogy elkezd puhulni, akkor belevágtam kb. térfogatra ugyanannyi karfiolt, elkevertem, és újra lefedtem. Amikor ránéztem, azt gondoltam, hogy kis víz még kell alá, szóval öntöttem hozzá. Aztán turkáltam a hűtőben, és megláttam a bébikukoricát, gondoltam az is jó lesz, belekarikáztam 3 kis csövet. (Megkever, lefed, 2-es fokozatra levesz.) Kb. 10 perc múlva ránéztem, elzártam, és most lefedve még puhul. Még 2-3 óra van ebédig, az alatt véglegesre dagad és puhul, pont jó lesz akkorra. (Majd lefotózom a tányéron és felteszem utólag.)

lencse, rotyog, a tetején egész köménymag

Annyi karfiol ment bele, amennyi a fejről hiányzik, 6-7 rózsa. A zöldje nagyon szép volt, ezért megy a hűtőbe, és jövő héten zöldségleves lesz belőle. Egy régi, a Nostro minestrone legyen itt példának az én örömömre.

térfogatra kb. annyi a karfiol mint a főtt lencse

kever, rotyog, vigyázz csapkod!

kész, még "dagadás" előtti állapot

Mihez is fogjuk enni? Tegnapról maradt sült csirke, és tegnapi beváltatlan ígéretem a gombafejben sült tükörtojás lesz hozzá. (Később hozok róla képet :D )

*Sokszor arra gondolok, amikor azt hallom, hogy valami "rántásízű", hogy aki írja, vajon tud-e jó rántást készíteni. Mert szerintem, (1.) ha egy rántás jól van elkészítve és (2.) megtaláljuk a megfelelő arányt a zöldség-rántás között, akkor gusztusos és ehető lesz az eredmény. (Emlékszem, hogy amikor főzni kezdtem magamra, a rántással küzdöttem meg legjobban. Volt, hogy egymás után 5x hívtam fel az anyukámat egyre dühösebb-elkeseredettebben, mert nem sikerült.) 

** "Hagyd dagadni" - ez a nagymamáink kifejezése volt, azt jelenti, hogy ne készre főzd, hanem már előtte elzárhatod, és a meleg platnin lefedve tartva, esetleg konyharuhával még letakarva a saját melegétől, gőzétől meg fog puhulni. Ezért sokszor érdemes korábban elkészíteni az ételeket, ha van erre lehetőség.